Munkajogászunk válasza:
Sajnálatos módon – bár rossz hivatkozási alappal – igaza van a polgármesteri hivatalnak. A felajánlott továbbfoglalkoztatást el nem fogadó közalkalmazott esetében a végkielégítésre való jogosultságot ugyanis nem a Kjt. 37.§ (1) bekezdése alapozza meg, hanem a Tv. 2.§ (6) bekezdése. Ez a jogosultság ily módon speciális rendelkezés és a végkielégítés megállapítására nem is a teljes 37.§-t kell alkalmazni, hanem csak annak (2) és (4)-(6) bekezdéseit. Az emelt összegű végkielégítést azonban (7) bekezdés tartalmazza, ezt azonban a Tv. nem rendeli alkalmazni, így az ott írt összegre a közalkalmazott nem jogosult. Ezt a helyzetet – és vélhetően ebből fakad a hivatal rossz hivatkozása – az akkori Legfelsőbb Bíróság (ma Kúria) Legf. Bír. Mfv. I. 10.268/2009 sz. ítéletében már rendezte, ez egyébként 2075/2009. számú munkaügyi elvi határozatként a Határozatok Tárában is megjelent. Ebben a Kúria azt az esetet tárgyalta, amikor a közalkalmazotti jogviszony a 25/A.§ alapján szűnt meg (munkáltatói jogállásváltozás, ami decemberre várható a kérdező munkáltatójánál) és ott is követelte a közalkalmazott az emelt összegű végkielégítést. A munkaügyi bíróság, az akkor másodfokú megyei bíróság és az LB is elutasította a keresetet, ugyanis a helyzet ugyanez volt: a végkielégítés nem a 37.§-on, hanem a 25/A.§ (6) bekezdésén alapult. Vagyis a jelenlegivel megegyező jogi helyzet állt elő, azzal a különbséggel, hogy most nem munkáltató státusza változik meg novemberben, hanem a közalkalmazotté, de ez a végkielégítés speciális jellegén nem változtat. A jogalkotónak vélhetően az volt akkor is és most is a szándéka, hogy tartsa státuszban a közalkalmazottat, akár munkaviszony keretében is, és ne terhelje a munkáltató költségvetését az emelt összegű végkielégítéssel. Tehát a kulcsszó itt nem az „átadás”, de ettől az emelt összegű végkielégítés sajnos nem jár.
