Kérdés: Mi történik azokkal a közalkalmazottakkal, akik nem fogadják el a tovább-foglalkoztatási ajánlatot?
Hogyan szűnik meg annak a közalkalmazottnak a munkaviszonya, aki nem írja alá az ajánlatot így nem kerül munkaszerződés megkötésére sor? Mit jelent ebben az esetben a törvény erejénél fogva kifejezés? A program kéri majd mi a megszűnés oka?
Amennyiben nem vált a munkavállaló a közalkalmazotti jogállásából, akkor a végkielégítéshez és szabadság-megváltáshoz szükséges összeget állami forrásból megkapja az intézmény, vagy saját forrásból kell biztosítania?
A változásra nemet mondó közalkalmazottak státusza elveszik? Mert ha feladatellátás miatt pótlólag fel kell venni új embereket, a régiek bérét nem lehet szétosztani.
Válasz: Amennyiben a közalkalmazotti státuszban lévő munkavállaló nem kíván a Mt. szerint a jövőben dolgozni, abban az esetben a törvény erejénél fogva megszűnik a munkaviszonya. Ez azt jelenti, hogy nem kell hozzá külön jognyilatkozat, felmondás vagy közös megegyezés, a jogviszony ex lege véget ér. Jognyilatkozat (pl. felmentés vagy felmondás) hiányában nem lesz felmentési (felmondási) idő sem, így erre járó juttatás sem, ezt mindenképp figyelembe kell venni a döntés meghozatalánál.
A megszűnés alapja a Kjt. 25.§ (1) bekezdés d) pontjának azon fordulata, hogy a „törvény így rendelkezett”, ezért amennyiben ez választható a KIRA programban, akkor ezt kell bejelölni. Ha a KIRA nem ajánl fel a Tv-nek megfelelő megszűnési módot érdemes az „egyéb” módot választani vagy ha ilyen sincs, akkor végső esetben bármilyen jogcímet, aztán – jobb híján – kézzel kijavítani a példányon és aláírva visszajuttatni a MÁK-hoz. Vélhetően az első esetek lesznek csak problémásak, utána biztos születik majd adminisztratív megoldás. Fontos azonban, hogy „rendkívüli felmentés” vagy azonnali „hatályú lemondás” semmiképp se szerepeljen, ez ugyanis kihatással lehet a későbbi foglalkoztatásra, ráadásul nem is felel meg a valóságnak.
Az, hogy a kilépő közalkalmazott státusza (betölthetősége) is megszűnik-e, fenntartói és vezetői kérdés, így az is az, hogy a bére az átalakulás után felosztásra kerül-e a meglévő munkavállalók között, esetleg elvonják azt, vagy új munkavállalót vesz fel a munkáltató.
A végkielégítések és szabadságmegváltások fedezete költségvetési kérdés, nem ismert olyan állami döntés, amivel a központi költségvetés ennek pénzügyi terhét átvállalná a fenntartóktól, illetve a munkáltatóktól. Az biztos nem fordulhat elő, hogy valakit végkielégítése ellenére továbbra is foglalkoztatják ugyanannál a munkáltatónál, de azt semmilyen szabály nem tiltja, hogy akár a következő naptól másik munkáltatónál helyezkedjen el, akár a közművelődésben is (hiszen ott is már csak munkaviszonyt létesíthet) – itt azonban figyelembe kell venni a Kjt. 37.§ (2) bekezdés c) pontját is.
A szabadság-megváltás esetében annyival könnyebb a pénzügyi teher, hogy a COVID-19 vírusjárvány miatt ki nem adott, időarányos szabadság már nem nagyon van, ám ha mégis (ráadásul addig még képződhet is), akkor annak financiális oldala a végkielégítésekkel azonos módon alakul.
